Akik szeretnek engem és a mindenható létet, és mindent egyformán, így szeretem én is őket.
De aki nem szeret engem, az a teremtettet nem szereti, s úgy szeretem viszont, ahogy őt a lét viszont szereti, mint részét.
Mert aki szeret engem, azelőtt mezítlenre vetkőztetem létem, testem s lelkem, mert nincs mit takargatnom abból, aki vagyok.
S mert a mindenható lét és én viszont szeretjük egymást, ezért fedetlenül mutatkozunk egymás előtt. Így élek a létben, mi hagyja láttatni magát előttem viszontszeretetből.
És aki nem szeret engem, az előtt nem fedem fel mezítlenségem, mert bepiszkít haragos tekintetével, s védtelenségemben megfertőz gonosz gondolataival.
Ezért öltök lelkemre ezek előtt vértet, hogy míg nem szeret engem, ne marjon belé. És addig, míg gonoszsággal tekint, nem láthat se engem sem a létet fedetlen.
Mert aki részekben kivetnivalót lát, egészet nem ismerhet. S aki részeket ismer, s nem egészet, külön jót, és rosszat, szeretni nem tud addig.
