A létezés rendszere
A valóságot jellemezni különböző tulajdonságokkal nem lehet, mivel minden létező információt, tulajdonságot egyformán, teljességében tartalmaz, ezért nincs hozzá képest való viszonyulási pont, amihez hasonlítva le lehet írni, illetve a teljesség minden pillanatban több lesz, az előforduló variánsok állandó növekedésének köszönhetően, ami a végtelenségig tart.
A valóságot teljesen megérteni, információját átvenni akkor lehet, ha azzal eggyé válik az őt megérteni vágyó formáció, eléri a valóság pillanatnyi tökéletességét. Mindaddig a valóságot, mint minden forrását, megérezni tudjuk, de teljesen leírni nem.
A való nem birtokolja az információt, hanem maga az összinformáció, ami tér-időtől független, nem növekszik vagy csökken, állandó teljes. Az alapinformáció állandó, a megnyilvánulás által történő megtapasztalások, illetve nézőpontok a végtelenségig növelik a valóság önmegismerését.
A valóság magába foglal mindent, a szellemi létezést, az anyagi létezést.( később ezek ötvözetét a köztes létet is). Az illúzió az anyagi-szellemi létformák téves, illetve szükségszerű valóságfordítása.
A szellem megosztása
A való megossza önmagán belül létvalóságát, mert e nélkül nincs rajta kívül álló megfigyelő, aki meg tudná határozni. A szellem viszonyulásra törekszik, ezért látszólagos külső nézőpontokat teremt önmagán belül, hogy az azok által megélt információk hatására meghatározhassa önmagát. A szellem nem tud kilépni önmagából, nem tudja önmagát kívülről megszemlélni. Így jönnek létre a szellemi - lelki létformák, melyek már önálló szellemiséggel rendelkeznek. A szellemi lények magukban hordozzák a teljes valóságot, ők az első megvalósulásai és megvalósítói a teremtésnek. Ha egy egész tükörben nézed magad, semmi mást nem látsz a hasonmásodon kívül, de ha a tükröt összetöröd, minden egyes darabban más-más részedet láthatod.
A létezés
A létezés a valóságból, a szellemből árad, spontán jellege a (nézőpont) teremtés, önmeghatározás. A létezés által jön létre a teremtés. A létezés rendszere meghatározza azt, hogy a valóság az lesz, amivé válni fog, vagyis az leszek amivé leszek, vagyok aki vagyok. A valóság függetlenül formáitól, megnyilvánulásaitól, azonos magával, mert elvenni vagy hozzátenni nem lehet, csakis önmagán belüli információvariánsokat hoz létre, önmaga lehetőségeiként. Így továbbra is Egy egység marad.
Így vezet a szellemi teljesség információinak gerjedése a létezésen át a megnyilvánulás felé. A szellemiség megosztásából fakadó többirányú nézőpontok lehetőségeket adnak a kibontakozás különböző variációira.
Az agyagi létformákat az inspiráció eszközével teremtik, tervezik, befolyásolják az erre hivatott szellemi létformák. A létformák feladataik nagysága szerint különbözőek: Atyák, szellemi mesterek, lelkek. Az anyagi létformák megfelelően elért tudati szinten lehetőséget kaphatnak feladatok elvégzésére
megfelelő szellemi támogatás, engedély mellett. Az inspiráció a valóság információjából tevődik össze, teremtett formációi idővel tudatosodásuk révén hasonmásává válnak és ezáltal arra a tökéletességre jutnak, amely a valóság maga. Ezek a formációk az anyag szintjéről visszatérnek a rezgésszintű tudatos létformákba, majd ezt elhagyva a szellem szintjére, vissza a forráshoz, magukkal vive az anyagszinten megtapasztalt átélések teljes információját. A teremtmények tökéletesedve visszatérnek, visszaolvadnak a forrásba, ezzel azt újabb nézőpontok információjához juttatva. A tapasztalások során fellépő jelentősebb mérvű információkra történő rávilágítási pontok a letétemények. A végtelen változó lehetőségek által végtelen nézőpontokat hoznak vissza magukkal a szellemnek, ami ezáltal egyre jobban megismeri magát. Az új letétemények, rávilágítási nézőpontok birtokában a szellemiségből újra kiválhat egy újabb variációjú létvalóság, ami magában hordozza az új tapasztalásokat, választhatja az anyagi vagy szellemlény szintű fejlődési utat, így létrejön a teljes szintű körforgás.
Teremtés
A szellemi lények világot teremtenek, amelyben van különbség helyzetek között, nem a teljesség a jellemző, hanem a szabad akarat. A teljesség nem hordoz magán változókat, lehetőségeket, ezért az egyes megnyilvánulások különbözőségeiből fakadó variációk megteremtése a fontos. Létre kell hozni magát a változás lehetőségét, egy olyan világot, amelyben a lények maguk választják mozgásuk, tevékenységük irányát.
A szellemiség létrehoz egy homogén rezgéshalmazt, melyben saját ősinformációs rezgéshalmaza van.
Ez egy „pontból” rezgésszinten kihullámoztatja az ősinformációt. (E-faktor). Az e-faktor teremtőképességét, minőségét a benne rejlő szellemi inspirációk különbözősége adja. Az e-faktor az információ hordozója. A szellemiség létrehozása nélkül az e-faktor az egységes szellem inspirációjából a saját pontos mását hozta volna létre, ami értelmetlen, így anyag egyöntetűen, homogén rendszerben alakult volna ki a tér-időben. Így ez egy óriás, fraktális, világmindenség méretű végtelen, egyöntetű, stabil rendszert formálna, mint egy óriásgalaxis, ami a stabilitásánál fogva nem lenne alkalmas a különböző formák sokrétű kialakítására, és nem adná meg a kellő mennyiségű nézőpontot, illetve nem lenne végtelen variációs lehetőség, a rendszer önmagába visszaomlana, mert csak a szellemiség mását hozná létre.
A kihullámzás fénysebességel terjedő tér-idő kivetülést okoz, a mai napig, maga a pont kiterjed, magával vive rezgését, szétterjedve önmagában. A világegyetem azóta is gömbszerűen (tojás) növeli önmagában való kiterjedését, gyorsulva tágul, mivel a további kihullámzás már a tér minden pontjából hat. A kezdeti pont helye azóta is az Univerzum fő forgásközepe.
A rezgéshullámok a kialakult térben már eltolódással is tudnak hatni egymásra, ami eltéréseket, anomáliákat okoz, a hullámtöréshez hasonlóan. Az ilyen törések miatt alakulnak ki az egymástól eltérő jellegű hullámok, a törések okozta egyenetlenségek miatt. Ezek a hullámok különbözőségüknél fogva az egyensúlyi állapotra törekednek. A törekvés maga hozza létre az energiát. A fellépő energia alakítja ki az első részecskéket, mint más-más hullámok jellemző energia-halmazát. A rezgések a nagyobb törések mentén anyagszintű részecskékké állnak össze . Ezek után a részecskék már rendezett formációkba állhatnak. A rendezett, stabil formációs részecskék hozzák létre az első atomot. Az összes többi atom ennek a továbbrendezett formációja, melyek a vonzás miatt tömörödő, később fuzionáló napokban illetve azok robbanásában (szupernova) alakulnak ki.
A megosztott létvalóság (szellemi mesterek, lelkek, atyák) a különböző formák kialakulása érdekében felosztott szekciókként koordinálják a teret. Az inspiráció az az erő, amely által a való megadja a képességeit a teremtett formációknak.